Nem azé a szemed, aki látja,
be kell öltözni végre a gyászba,
bekeríteni, mint az elfelejtett estét,
hogy megizmosodjon benne az üresség:
levélzúgásban az ág hiánya –
két reggel között, ha este lesz.
Két levél között az ág hiánya:
mintha anyád volna, ami nem lehetsz.
Pupillátlan szemét hiába nézem,
megcsúszik a nézés azon a fényen:
mintha másnak szólna, az is lássa,
nem való a szemem virrasztásra.