TRÓPUSI EVANGÉLIUM

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Bogarak rajzanak, lélegzetenként
egyre több verődik a falra, nincs
zümmögés, zizeg a selyemhez érő
levegő, ahogy átjár – véget
nem érő sűrű korty – hogy élsz.
A bogarak megálmodják a szárnyat,
reptük, akár a méz, lehúz,
mint álmodban az év legalja,
hogy tudja azt a nyár, mi évül
benne avarra, hogy értse a madár,
amiből kiszáll. Mint a szentlélek
fölébredése, bogarak rajzanak, zizeg
a hír, semmi hang, akinek élni kell,
azé a sír.

A bejegyzés kategóriája: NAPFOLTOK
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.