Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
Címke: napfoltok
A DUNA GYŐZI
Az átérés, a visszatérés gondja elmúlt, gondja rég csak emlék – jó utunk van, egymás után, libasorban léphetünk. Úgy véd minket mindenhonnan a régi híd, a messzeség. Leülünk egy sörrel? Az asszony utánam néz, apám, ahányszor reggel otthagyom. Fél a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
LEVEGŐTLEN ÁR
Folyósodrás van a kőben is belül, a levegőtlen ár, de nemcsak parti emlék – halottat visz, foszló kutyát, vízhangokat. Indulj, mondja, forrás és tenger legbelülre fér, a tájrepesztő, elnyúló mozdulat. Minden koccanás visszhangosítva, most át-átcsap a hullám, most csiszolt felszínén … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
IZSÁK
Sárban dagad, mintha szántanák. Eltemetik, mikor megszületne. Odafent már vetve az ágy, belefordul a reggel, az este. Szédül a mag, dagad az ég, felhővé válik a messzeség. Felnőne és odébb hajolna: fiam volna.
HAZAFELÉ AZ INDIÁNTÁBORBÓL
Hajóringás, kikötött csónak, stégrekoccanó csönd, mondataid között, hallgatom, és mindig ezt, a szakaszos halált, a beszédtelen pontokat viszem magammal (az elfáradás valódi csak, a sirályszárny ernyedése) emlék helyett. Csak az ég, a sirály megérkezése előtti pára, a nyári vakság valódi … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: NAPFOLTOK
Címke: Indiántábor, napfoltok, vers
HAZAFELÉ AZ INDIÁNTÁBORBÓL bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
IN UTERAM
Ez a száradás évszakaltató – levelet képzelj, tenyérforma álmos lélegzőfelület, átrezgi benne a szelet az év, átadja helyét a belső remegésnek: nem telik idő, csak zöld didergés méri az úttalan vibrálást faágak felé. Minden lélegzet kiszárít benned egy régi helyszínt, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
MEGFÁRADT TENGERÍZ
Ablaktalan csillogás – beleshetetlen, mint az emberek szeme, hullámon törik meg így, hogy nem faggatja soha senki, születés előtti árvaság, anyja nincsen, máris gyásza van. Ha jössz és mondod, „minek, minek”, ha odaérsz és tanítod, „ez a szomorúság”, „ezt hívják … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NAPFOLTOK
Szemet nyitni: mint egy nagy, meghaló mozdulat, eleje vége között nincs idő. Úgy emlékszel: „előbb láttalak”, én vigyáztam, fogtam a kezed, mutattam körbe a tárgyakat, csúsztál a szőnyegen, asztalélbe verted a fejed, üvegcserép volt ujjaid között, te nem vigyáztál. Úgy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÖSSZEÁLL, SZÉTGURUL
Összeáll, szétgurul, mintha gyöngyökből lenne az arc, erdőtekintetű, avarból és ágmorzsalékból, vonaltalan szemek, vándorló tisztás a homlok, de nem indulnak fák, csak egy mozgó folt van, hogy kövesselek. „Hajolhatok-e”, nincs patakra ág, befelé szomjazni nem lehet, „hajolhatok-e rád”, morzsolom a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
RILKE RÓZSÁJA
A nyitott szem mögötti szemekben sötétebb kinyílni – szirmokban az alagút végét nem lelem: élőbb sejtelem hunyt szemmel élni.
NAPHINTA
Akármi hajtja a lombot, úgy ég, mintha fázna, most akármi ég, mintha a lomb fázna, ha fölmerül az ég, elmerül az ágba, mintha egy csukott szem lángolna körbezárva.
TRÓPUSI EVANGÉLIUM
Bogarak rajzanak, lélegzetenként egyre több verődik a falra, nincs zümmögés, zizeg a selyemhez érő levegő, ahogy átjár – véget nem érő sűrű korty – hogy élsz. A bogarak megálmodják a szárnyat, reptük, akár a méz, lehúz, mint álmodban az év … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: NAPFOLTOK
Címke: evangélium, napfoltok, vers
TRÓPUSI EVANGÉLIUM bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KÜLÖNŐSZ
Öreg kéznek hullott lomb az árnyék – szemével a teret felsöpörni vágynék, hogy ne maradjon itt fény se, sötét se – amire nem gondol, csak abban röpítse, de ne kényszer, ne szándék.
VIGÍLIA
Nem azé a szemed, aki látja, be kell öltözni végre a gyászba, bekeríteni, mint az elfelejtett estét, hogy megizmosodjon benne az üresség: levélzúgásban az ág hiánya – két reggel között, ha este lesz. Két levél között az ág hiánya: mintha … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KÖNNYŰ SÉTA
Olyan séta, aminek hangja nincs, avartalan csend, az évszakokat, ahogy a cipőről lejön a sár könnyen veszítjük, könnyen és egyszerre ég a lomb, az ág, a füstje kettőnknek egy sál. Megfogom kezed, valaki más imádkozik, nézi a kezét, hogy összeillik-e, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….