Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
HOMOKFÚGA kategória bejegyzései
VÁROSOK HULLANAK
Mint a kopott fríz, szemöldököd
fogságba tartja, ami ránéz.
Sosem nézünk egymásra. Úgy
beszélünk, ahogy nappal meg éj
veti a tükör foncsorára fényét –
jobb hallgatni itt. A harag
ár-apálya megdolgozta szemed
SZEMFEDŐ
Eltépett szárny, olyan volt az arcod,
nem néztél már vele, baleset előtt
járdáról lecsúszó galamb, gyűrött,
mint a porrongy. Nézd, ezt neked
hoztam, úgy rebbent a szájad előtt
valami érzelem, ahogy a háló lélegzetre
… Folytatódik
BETLEHEMI CSILLAG
Az év, karácsonykor, figyeljetek,
belép a többi közé, nyájba tér,
na nincs akolmeleg, inkább kihűl,
mint a csillagközti tér. Te is
annyiszor adod kezed kezembe, hogy az
már annyi kéz – olyankor számolunk.
De… Folytatódik
ÉBREDEK CSAK
Virágnak nincs ilyen, ahogy húztalak
a flaszteron, nincs ilyen szirma, kibontott
nyakad bőre vérszirom, óvatosan
húzlak, hogy ne vágd tovább magad, sarkad
utat váj a sárba, víztócsák nemsokára,
kutyák szomját oltó út, ahogy húztalak
… Folytatódik
A DZSUNGEL
Sötét volt, mint egy zongora
belseje, egy hangszer zengése fér
a szemedbe, mondtam, oktávokat
nézel át, zárt koporsóban készül
a hang, életre csak sírmélybe
lel, sosem mondtam, nézz
máshova, zengett a zongora,
felcsapott… Folytatódik
ÉJFÉL UTÁN
Éjfél, ha múlt. Összegömbölyödsz.
Gerinced nyíltalan íj, felajzhatatlan
húrja a lepedőre lankad. Ma sem
idő telt, csak nyílt a sok ablak,
kiszellőzhetetlen, fullasztó huzat,
hogy annyi minden múlt, ha telni
nem bírt. Mint… Folytatódik
ALVÓ PORTRÉ
Lepedőd egy tigris fekhelye. Bokád
barna ívén úgy törik a hajnali
fény, mint kőkorsó belsején a
hang – magányos éjszakai vadász,
kiszolgáltatott, mint a sötét
angyalok, bukni nem bírnak, Istent
hirdetik, de mind… Folytatódik
KRISTÁLY-TANULMÁNY
A dekoltázsod, mint a gleccser
bőröd jéglankái közt, áttűnik, hogy
a felszín alatt hideg van. Gyakran
nézel rám, de nem érdekel. Fogyó
hold a lelked, sarlója újholdig
véknyodik. Vannak nők, ezt már
nem neked mondom, akiknek ujja
között
LAKOMA
Olyan kíméletlenül sózod az ételt,
ahogy galambok nyakát tekerte ki,
aki megijedt tőlük a téren. Nyűg,
hogy enni kell. Terek tudnak
torlódni így, egy túlzsúfolt városban
turista-tempóval sorjáznak, utca
utcára tör – agresszív… Folytatódik
FÉL PAPUCS
Egy széttaposott fél papucs marad utánad
a fürdőszobában, a kilépő szőnyeg bolyhai
közé ragad, lábosba kozmás rizs, szemembe
régi kép: mozdulatok nélkül hóditasz,
a levegő márványeresre kövül köréd, úgy
fújod arcomba, mint amivel
még… Folytatódik
A CUKRÁSZDÁBAN
A cukrászdában, a hideg márványkő
asztalra kigurult a marcipán. Csillog
a fogad, hamis ékkő, kávéíz, tompa
délután. Minden kérdés, amit felteszel,
ócska horog, bőr alá csíp, állott
cukorszaga lett a szádnak, a kérdéseid
… Folytatódik
ÚT AZ ŐSZBE
A taxi bőrhuzatú hátsó ülésén
úgy fészkelődtél be mellém, mint aki
tojást fog költeni. Talán bunda is
volt rajtad, egy szőrös madár, szivarozó
sofőrünk unott és szemtelen. Nyújtottad
a körmödet, ahogy egy ragadozó a zsákmányt… Folytatódik
KÖZÖS EBÉD
Kiszedem a tálat a kezedből. Ma én
terítek. A közös evés, persze, hagymahéj
az időben, leválik rólunk, hiába ülöm
meg az asztalt, a lelkünk üres zsúrkocsi,
tologatjuk. Neked amúgy is fáj minden,
ami a szádhoz… Folytatódik
FÁRADT THÉSZEUSZ
Levitted a fakókék szemetes zsákot, amiben
joghurtos poharak, banánhéj, a színek,
mint a fáradt olaj. Reggelre ennyi marad
utánunk, koszcsík a kádon, rúzsnyomok
a csempén, nézésedbe is, mintha vízkő
vegyülne, tompán elhasznált kedvességgel
nyugtatod… Folytatódik
ÚTSZÉLI ALBA
Halsütés után ott marad a zsír a lábosban.
Fölengedem vízzel. Zsírcsepp-szigetek
a felszínen – vannak érzések, amik nem
keverednek. Például imádlak és
undorodom. Leginkább hajnalban a
kiszolgáltatott nyakad, ahogy fekszel a
párnán. Rajta… Folytatódik
FEBRUÁRI CAPRICCIO
A parkban kék, zöld, sárga leveleket
kevert össze sóderrel, pedig forgószél se
volt, az ég, mondtad, legyek erős,
az első tavaszi nap, lomokból épített
magának vackot egy kutya, olyan szemekkel
nézett, mint aki sakkozni hív,… Folytatódik
NAVIGARE
A mosogató szennyes fehér habja közt
a gyűrűd zöld ékköve hánykódó csónak.
Nem viszlek magammal, nincs közös este.
Még nem tudom, hogy arcod majd lehámlik
rólad, és vágyakozásodból, mint költöző
madár, új földrészt keres. A… Folytatódik
FELOLDOZÁS
Nem virít sokáig, a hideg cukormáz-damaszt
abroszon áll a csőrös váza, a fonnyadó
három virág, amit beletettem, mintha egy
langyos kézszorításból hervadna ki a szirom.
Így éltünk három évet. A bolyhos szőnyegen,
délutánjaink szöszös… Folytatódik