2010. szeptember hónap bejegyzései

Vigyázz, a csillagok helyén
szempillátlan szemek figyelnek.
Csak menj az utcán (elvihetnek),
csak mondd a szélnek: semmi szél.

Tavaszra tél jön, télre tél,
az évszakokkal elvitetnek,
ha belőled csak az pereghet,
amiről senki… Folytatódik

Szabadíts testem köré, hogy sehol
ne húzzon le súly, fullasztó az ég
(szárnyrángatásból, testetlen elég
a kimért idő), ha nekem hozol

kijárást az égre, feláldozol
(és torkomban is, amit mondanék,
föl-le jár, pörög, mint… Folytatódik

Aki a holdat őrzi este, reggel,
kerekre nő benne, hogy halni készül,
bár része sincsen, mégis kiegészül
hideg árnyékkal, sápadt szégyenekkel;

tengerhívásra még hullámhegyekkel
szól, de már idegen völgyébe szédül,
belső halált hal, azt… Folytatódik

Talán, ha lehetne végigmerülni
egy életen, és mint a víz alatt
(ahol a nyitott szem is csukva marad,
ahol a fény csak a szemem mögötti

sejtelem) mélyebbre lehetne szökni,
magamba húzni minden gondolat-
sodrást,… Folytatódik

a láng szélén, tűz és nem tűz határán
ismerni föl, hogy nincs határ, nem ég
semmi, ha minden ég, ha mindenét
a napból az egyenletes halálvágy

a földnek adta: szín előtti látvány -
hunyt szemmel… Folytatódik

Halottat is, aki később lesz meztelen,
vigyél halottat is, hogy ragyogjon a bőre,
hagyd ott, hogy bevegye magát a levegőbe,
hogy mire otthagyod, már átlátszó legyen.

Úgy fogsz átnézni rajta, mint az éjjelen
néz át,… Folytatódik

Kivilágíthatatlan álmodás
(mert ahhoz is fény kell, hogy elaludj,
ahhoz is szavak kellenek, hogy úgy
élj, hogy csönd van, hogy alszol), nem találsz

csillártalan szobát, amire vársz:
belülről élni fel a fényt, nézni, hogy
… Folytatódik

Hogy indulok útnak? Falak falak
mögött, falak alatt, s hogy mit mitől
zár el a fény, hova fér, hova dől
(s hogy kiengednek vagy befojtanak

a fénnyel párhuzamos oldalak)
egy lépés, amikor az égre törFolytatódik

Határ nélkül kínálom fel magam.
Aki engem akar, velem felejti
el akaratát vagy előbb elejti
bennem, s ha olyan csobbanása van,

mint akarom, már akarattalan.
És ha nem akarja bennem szeretni,
amiből szeretve lett,… Folytatódik

Istenem, ne csak az legyen velem,
amit jószántamból is visszaadnék;
csak egyszer mondhassam neked: “maradj még” -
ha szárnyammá lehetne mindenem,

magamnak mondanám: “nem engedem”,
s mert úgy repülnék, levegőt se kapnék…
és ég… Folytatódik

Forgásuk lesz a vakoknak. Forog
bennük, hogy nézni vágynak (láthatatlan
szenvedélyük forog, ahány alakban
semmit se látnak), újabb alakot

forgat bennük, amikor meghalok,
hogy a fény felszárad a homlokomban,
a mozdulatlan áradás, ahonnan
… Folytatódik

Záporban, ahol kifárad a szél,
ahogy görbül, ahogy fúj, messze tartod
a kezed, azt hiszed, találsz kihajlott
régi ujjakat, de mind a tiéd,

mind remeg (mint reggel, mikor az éj
hajnalba kapaszkodik, hogy ne hagyd… Folytatódik

Látványtalan vagy. Mintha visszaszórna
a fény – s középen, sugarába metszve
(ahol nem hunyhatod le egy szemed se,
ahol úgy nyit ki az éj, mintha volna

vagy lett volna még, ami zakatolna)
látni lehetne, zakatolna… Folytatódik

Ha nem lenne arcom, csak a helyét
láthatná másik arc. Egy arcra nézne,
ami nem láthatná arcnak cserébe -
arcán kívül rejtené mindenét.

Talán megsejtené, hogy elcserélt
egy arcot, és nem kapott arcot érte,
… Folytatódik

Miféle árnyékruha ez? Ha hozzád
szólnak, szemed bárányfelhők alatt
befogja az utolsó sugarat,
mielőtt fényleni küldi a honvágy.

Ólomhangú beszélgetésben inkább
hallgattál és nem hagytad magadat
vezetni, nehogy beteg szavakat
mondjál. A régi… Folytatódik