VERSTANI SZŐNYEG ORBÁN OTTÓNAK

A téli Parnasszusban néhány daktilikus formagyakorlatot ajánlottam Orbán Ottó emlékére Repülő szőnyeg című készülő verstani példatáramból






Szkeptikus dialógus

(hexameter+hémiepesz)

Illatot adj, hogy büszkén álljak a kedves elébe.

Illatot adjon a víz.

Ötletet adj, hogy nyomban megbűvöljem a kedvest.

Ötletet adjon a szél.

Jó szivet adj, hogy a kedvessel csak jót cselekedjek.

Azt hiszed, ennyi a szív?


Erdő

(alkmáni versszak)

“Megszületett a fiam” – büszkén mutogatja azt erdő,

nem veszi észre, hogy ott csak a Nap süt.

„Eltemetett a fiam” – gyászolja magát kipirulva:

lombja helyén csak a Hold koszorúja.


Költőző madár

(alkmáni sorok)

Elrepülök, ne zavarj, csak a szárnyaim

összeragasztja a szél, kifeszítem,

ráboritok hegyeket, hogy a súlya

elvigyen addig, amíg hazatérhetek.






[1] Weöres Sándor köpönyegéből bújt ki Orbán Ottó is, akinek máig hálás vagyok, mikor 1994-ben, első kötetem megjelenésekor több oldalas levelet írt: ”vers még nem sok van benne, de van két telitalálat…”. A levélben a formákról is szó volt: a “jó kis műhelyről”, amit az ember berendez magának – de várnia kell, amíg az élet nagy pofonokkal a valódi vers tétjét létrehozza. Nem tudom, valódinak találná-e ezeket a ritka formájú daktilikus szövegeket, amelyekkel ezúton emlékszem rá.

A téli Parnasszusban néhány ritka daktilikus formagyakorlatomat Orbán Ottó emlékének ajánlottam készülő Repülő szőnyeg munkacímű verstani példatáromból.


Kategória: AKTUÁLIS, FRISS KÖZLÉS, REPÜLŐ SZŐNYEG | A közvetlen link.