Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
HOMOKFÚGA kategória bejegyzései
VÁROSOK HULLANAK
Mint a kopott fríz, szemöldököd fogságba tartja, ami ránéz. Sosem nézünk egymásra. Úgy beszélünk, ahogy nappal meg éj veti a tükör foncsorára fényét – jobb hallgatni itt. A harag ár-apálya megdolgozta szemed körül az árkokat, a hullámverést tehetetlenül hagyod, még … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
SZEMFEDŐ
Eltépett szárny, olyan volt az arcod, nem néztél már vele, baleset előtt járdáról lecsúszó galamb, gyűrött, mint a porrongy. Nézd, ezt neked hoztam, úgy rebbent a szájad előtt valami érzelem, ahogy a háló lélegzetre mozdul. Sosem hittem, hogy hazudni ne … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BETLEHEMI CSILLAG
Az év, karácsonykor, figyeljetek, belép a többi közé, nyájba tér, na nincs akolmeleg, inkább kihűl, mint a csillagközti tér. Te is annyiszor adod kezed kezembe, hogy az már annyi kéz – olyankor számolunk. De épp ez az, számok helyett marad … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÉBREDEK CSAK
Virágnak nincs ilyen, ahogy húztalak a flaszteron, nincs ilyen szirma, kibontott nyakad bőre vérszirom, óvatosan húzlak, hogy ne vágd tovább magad, sarkad utat váj a sárba, víztócsák nemsokára, kutyák szomját oltó út, ahogy húztalak az udvaron, mondják rossz álomra ébredek … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A DZSUNGEL
Sötét volt, mint egy zongora belseje, egy hangszer zengése fér a szemedbe, mondtam, oktávokat nézel át, zárt koporsóban készül a hang, életre csak sírmélybe lel, sosem mondtam, nézz máshova, zengett a zongora, felcsapott rám, oszlásnak indult ígéretére minden. Most a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÉJFÉL UTÁN
Éjfél, ha múlt. Összegömbölyödsz. Gerinced nyíltalan íj, felajzhatatlan húrja a lepedőre lankad. Ma sem idő telt, csak nyílt a sok ablak, kiszellőzhetetlen, fullasztó huzat, hogy annyi minden múlt, ha telni nem bírt. Mint a kásás alma a szád, odvában barna … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ALVÓ PORTRÉ
Lepedőd egy tigris fekhelye. Bokád barna ívén úgy törik a hajnali fény, mint kőkorsó belsején a hang – magányos éjszakai vadász, kiszolgáltatott, mint a sötét angyalok, bukni nem bírnak, Istent hirdetik, de mind nyugatra néz, ha keleten kel a Nap. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KRISTÁLY-TANULMÁNY
A dekoltázsod, mint a gleccser bőröd jéglankái közt, áttűnik, hogy a felszín alatt hideg van. Gyakran nézel rám, de nem érdekel. Fogyó hold a lelked, sarlója újholdig véknyodik. Vannak nők, ezt már nem neked mondom, akiknek ujja között jéghártya feszül, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
LAKOMA
Olyan kíméletlenül sózod az ételt, ahogy galambok nyakát tekerte ki, aki megijedt tőlük a téren. Nyűg, hogy enni kell. Terek tudnak torlódni így, egy túlzsúfolt városban turista-tempóval sorjáznak, utca utcára tör – agresszív az ebéd. Sózod a húst, kifehéríted, lopott … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FÉL PAPUCS
Egy széttaposott fél papucs marad utánad a fürdőszobában, a kilépő szőnyeg bolyhai közé ragad, lábosba kozmás rizs, szemembe régi kép: mozdulatok nélkül hóditasz, a levegő márványeresre kövül köréd, úgy fújod arcomba, mint amivel még tartoztál volna rég. Érintésed nem volt, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A CUKRÁSZDÁBAN
A cukrászdában, a hideg márványkő asztalra kigurult a marcipán. Csillog a fogad, hamis ékkő, kávéíz, tompa délután. Minden kérdés, amit felteszel, ócska horog, bőr alá csíp, állott cukorszaga lett a szádnak, a kérdéseid között hüvelykujjaddal a másik kezed gyűrűs ujjkörme … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÚT AZ ŐSZBE
A taxi bőrhuzatú hátsó ülésén úgy fészkelődtél be mellém, mint aki tojást fog költeni. Talán bunda is volt rajtad, egy szőrös madár, szivarozó sofőrünk unott és szemtelen. Nyújtottad a körmödet, ahogy egy ragadozó a zsákmányt adja át, mit kezdjek vele? … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KÖZÖS EBÉD
Kiszedem a tálat a kezedből. Ma én terítek. A közös evés, persze, hagymahéj az időben, leválik rólunk, hiába ülöm meg az asztalt, a lelkünk üres zsúrkocsi, tologatjuk. Neked amúgy is fáj minden, ami a szádhoz ér, kisebesedett benned, hogy élni … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FÁRADT THÉSZEUSZ
Levitted a fakókék szemetes zsákot, amiben joghurtos poharak, banánhéj, a színek, mint a fáradt olaj. Reggelre ennyi marad utánunk, koszcsík a kádon, rúzsnyomok a csempén, nézésedbe is, mintha vízkő vegyülne, tompán elhasznált kedvességgel nyugtatod kézfejemen a kezed. Az emlék is … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HOMOKFÚGA
Címke: görög mitológia, homokfúga, Thészeusz, vers
FÁRADT THÉSZEUSZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ÚTSZÉLI ALBA
Halsütés után ott marad a zsír a lábosban. Fölengedem vízzel. Zsírcsepp-szigetek a felszínen – vannak érzések, amik nem keverednek. Például imádlak és undorodom. Leginkább hajnalban a kiszolgáltatott nyakad, ahogy fekszel a párnán. Rajta a pihe, mint a madártoll, még csipogsz … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FEBRUÁRI CAPRICCIO
A parkban kék, zöld, sárga leveleket kevert össze sóderrel, pedig forgószél se volt, az ég, mondtad, legyek erős, az első tavaszi nap, lomokból épített magának vackot egy kutya, olyan szemekkel nézett, mint aki sakkozni hív, a kockás plédre, ne is … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NAVIGARE
A mosogató szennyes fehér habja közt a gyűrűd zöld ékköve hánykódó csónak. Nem viszlek magammal, nincs közös este. Még nem tudom, hogy arcod majd lehámlik rólad, és vágyakozásodból, mint költöző madár, új földrészt keres. A terpentinszag lassan körbezár, barlangrétegekkel kövesedik … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FELOLDOZÁS
Nem virít sokáig, a hideg cukormáz-damaszt abroszon áll a csőrös váza, a fonnyadó három virág, amit beletettem, mintha egy langyos kézszorításból hervadna ki a szirom. Így éltünk három évet. A bolyhos szőnyegen, délutánjaink szöszös felületén csúszkáltunk, mindig volt porceláncsészealj és … Egy kattintás ide a folytatáshoz….