Levitted a fakókék szemetes zsákot, amiben
joghurtos poharak, banánhéj, a színek,
mint a fáradt olaj. Reggelre ennyi marad
utánunk, koszcsík a kádon, rúzsnyomok
a csempén, nézésedbe is, mintha vízkő
vegyülne, tompán elhasznált kedvességgel
nyugtatod kézfejemen a kezed. Az emlék
is megerjed, a közös idő, mintha murci
lenne – mindig savanykás szagra ébredek.
Talán a szőnyegek. Azokon van annyi minta,
azokat követni – megszokott, kényelmes
labirintusban kószálni veled. Takarítod a
sarkokat, a pormacskák fáradtan kúsznak
elő, zsákmányuk inkább a levegő, hajlongasz
szürkén, mint aki előre kibérelt magának
egy életet. Behunyom a szemem. Berendezhetnék
egy teret nélküled.
Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások