Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL kategória bejegyzései
TIZENHATODIK NAP-MONOLÓG
Láttam egy embert meghalni. Ledőlt csak a homokra, először gondosan körbenézett, mintha megbillentenék titkait. Sarkára ült, mint aki homokból merít vizet, egy láthatatlan bogrács köré, a forró földre. Szikrázva, mintha rengeteg szem lenne itt elmerülni, és éberség egy fordított csillagzat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENÖTÖDIK NAP-MONOLÓG
Az erdei ösvény vibráló raszterpontjai, avar és ágmorzsalék, émelygésem útja. Mint egy ima- szőnyeg, amin kántál a minta. És hiába kapaszkodik, lassú szó, fémes gerincvonal, amiből egy szakasz gyökér kipúposodik – itt meg nem hallgat senki, gyónás, feloldozás, mint a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENNEGYEDIK NAP-MONOLÓG
A tégla kantfalat mintha lehugyoztam volna, rézsút csorgott le a fény. A háromszög, mint egy letámasztott vándorbot, az ajtó vakolatlan, keretén lépcsős dallamot játszhatna el a betérő vagy visszatérő, mondjuk homály. Csakhogy a fal mögött nincs ház, a port a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENHARMADIK NAP-MONOLÓG
Kitáblázva, aranysárgán, mégis kényszerérett fegyelemmel, kicsit jótanulós rendben sorakozott a kalász, még a szél is úgy borzolt össze néhány pelyvát vagy toklászt, mintha a hanyagság csak keresetlen, már-már elegáns díszlete lenne, erre keltem, hogy állnak ott, szinte várnak, különdíszletei a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENKETTEDIK NAP-MONOLÓG
Ki szabad inni eső után az erdei út kerékvájatából az agyagos levet. Nem szomjúság. A felszáradás, mint öreg arcról szélben az érzelem nélküli könny higanyfutással hullik a hajtókára, a felszáradás öregség jele, ebben a délutánban megöregedtem, magam se értem, mennyire. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HETEDIK NAP-MONOLÓG
Hajnalban volt az a rózsa, hogy virítson, szemet vidítson, ha volna szemem. Ha volna szemem, látnám, hova térek. A meleget, ha adnám, látnám is, hogy adom, ha volna szemem. Ha eltakar a felhő, akkor sincs szemem. Ha kiderül, hogy volt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NEGYEDIK NAP-MONOLÓG
Lila volt a harmat, megrökönyödve láttam, elfeküdt a mezőn, mint egy hullafolt. És a fű pengéi is, többé sose lássam, összekoccantak, mint a jós szájában a fogak, fémesen. Fázott a jós, én a felhő mögött, talán ott se voltam, csak … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HARMADIK NAP-MONOLÓG
Latyakban a fényem, mint a kutya vizelte hó, elkedvetlenít. Kásás almát esznek így, fogvájó fény, kijózanító. Jégen sosem csúsztam el, a hideg megfegyelmez, magamat megtartani összpontosít – hinnem, hogy holnap is leszek, feladat, ha nem is nemesít. Utam csikorog, mint … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
MÁSODIK NAP-MONOLÓG
Valami orosz határ-terület. Tó, üres szemű hattyúk, öreg arcok gyerek testeken. Az a fajta hőség, amikor felporzik a páfrány. Narancssárgán égett a tekintete egy lánynak, ismertem ezt, olcsó szenvedély salakja alól élesztett parázs. Nekem semmi kedvem nem volt lenyugodni. Őrültségnek … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ELSŐ NAP-MONOLÓG
Az ellapult fű szikkadt ígéret záloga. Testetek volt itt. Vérköreitek, mint eső után a rózsa lélegzése, lobbanó színük, mint egy arc, ha felvörösödve megnő. Nincs dolgom veletek. Erdők pirulását ismerem, hajuk sincs, mégis sörényesen rázzák levelük, szél csípi szét az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A LA RECHERECHE
Kerestem hány éven át, hogy rálelek, mert lépcső és a lejtmenet álmomban annyiszor volt élőbb, mint az ébrenlét vattázott álmai, de nem találtam semmi sarkot, pedig vonatút, vidéki kúria, japános fűszerek, majdnem összeállt, hogy ki is vagyok. Ott felnőttként tudtam … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
LÁZASOK
Rejtetted, mintha szégyellnivaló, mintha jóvátehetetlen lenne a tenyered, úgy hívtál, kézfejjel felfelé magadhoz, jósoktól féltél talán, hogy ha megfogom, kiújul benne egy sors, a sok közül, vagy nevelni kezd, érintéssel irányít, nyugtat, elfedez, de nem. Lázasoknál láttam ezt, hogy fejük … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
VÁLASZTÓVÍZ
Nem érdemelsz fényt. Valami, talán a sejt robbanásakor rendezte úgy, hogy sötét víz maradjon utánad, élethigany, megélik helyetted, ami van, érdem kimondani. Köröskörül pedig derű és példa vagy, számítanak rád. Mintha számítani tudna csillagra az ég, mintha tehetnéd szemed, ahova … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A PÁRKÁK SZŐTTE ARC
Lüktetett, mint őszi levélen vagy a szem külső felszínén végigdomborodó érfonat, vádolt, hogy látni őt minek, ha szép, de csukva az idő, mégha az arca nyitva is. Beszéde mint a rokka, hűtlensége is feltételes, foszló pókháló, szemfedő, amit a moly … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A TÓ
Mintha csontból lett volna a víz, gerincíve, bordája, lapockája hullámok sodorvonalából állt össze testté. Ebben én nem tudok úszni, mondtam. Senki nem küldött, nem csalogatott. A nap élessége, égre tetovált korong, valami mélyebb vakságból sugárzott. Nem kell megmerülni, nyugodt a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
REMBRANDT
Akit a sötét vár belülről parttalan beszakadásra, annak tört jég a fény.
KÉPZELD ÁDÁMOT
Képzeld Ádámot Éva nélkül, de alma ízével a szájában, ahogy nem érti, mért pont ez az íz terjed a nyelvén. A nappalt, éjszakát ismeri, gondolja, ez lehet a harmadik napszak, a múlásra merőleges, a teret émelybe fordító idő, aminek se … Egy kattintás ide a folytatáshoz….