HARMADIK NAP-MONOLÓG


Latyakban a fényem, mint a kutya vizelte hó,

elkedvetlenít. Kásás almát esznek így,

fogvájó fény, kijózanító. Jégen sosem csúsztam

el, a hideg megfegyelmez, magamat megtartani

összpontosít – hinnem, hogy holnap is leszek,

feladat, ha nem is nemesít. Utam csikorog,

mint salakon a szó.

Mondtam, fölfelé megyek,

legyintett, mondtam, délig fölfelé. Nem nézett

rám, mint aki nem vitatkozik. Recsegve törtek

ágak, mint aki viharba került, és nem tudja,

honnan fúj a szél. Mondtam, fölfelé megyek,

oda se hallgatott, ha átszédülök, már irányban

vagyok. Magamon zuhanni át, és vitatkozni közben,

zuhanni kell, mint csontnak a földbe – csak én

mindig visszajöttem.

A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>