NEGYEDIK NAP-MONOLÓG


Lila volt a harmat, megrökönyödve láttam,

elfeküdt a mezőn, mint egy hullafolt. És a fű

pengéi is, többé sose lássam, összekoccantak,

mint a jós szájában a fogak, fémesen. Fázott

a jós, én a felhő mögött, talán ott se voltam,

csak égettem a helyem.

Ennyi halott lélekkel

mit csináljak, mind idejön, egyre gyűlik

nekem? Görgethetem azt is, aki

belefáradt, gyászából kibontva, emléktelen.

Ennyi halott lélek minek nekem? Mondják,

volt másik ég is, az a régi, azon nem halottak

halmozták a hőt. A meg se születettek, mint

a rádioaktiv bánat. Mikor volt, tegnap, tegnapelőtt?

Mondják, volt másik ég is, ott nem húzott, csak

a vonzás, nem taszított ég alá, fel az égre. Most

meglenni, múlni hőáramlás – halottakat

adok, halottakért cserébe.


A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük