NAPFOLTOK kategória bejegyzései

A DUNA GYŐZI

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Az átérés, a visszatérés
gondja elmúlt, gondja rég
csak emlék – jó utunk van,
egymás után, libasorban
léphetünk. Úgy véd minket
mindenhonnan
a régi híd, a messzeség.

Leülünk egy sörrel? Az asszonyFolytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

LEVEGŐTLEN ÁR

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Folyósodrás van a kőben is
belül, a levegőtlen ár, de nemcsak
parti emlék – halottat visz, foszló kutyát,
vízhangokat. Indulj, mondja, forrás
és tenger legbelülre fér, a tájrepesztő,
elnyúló mozdulat. Minden koccanás
visszhangosítva,… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

IZSÁK

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Sárban dagad, mintha szántanák.
Eltemetik, mikor megszületne.
Odafent már vetve az ágy,
belefordul a reggel, az este.

Szédül a mag, dagad az ég,
felhővé válik a messzeség.
Felnőne és odébb hajolna:
fiam volna.

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

HAZAFELÉ AZ INDIÁNTÁBORBÓL

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Hajóringás, kikötött csónak, stégrekoccanó
csönd, mondataid között, hallgatom,
és mindig ezt, a szakaszos halált,
a beszédtelen pontokat viszem
magammal (az elfáradás
valódi csak, a sirályszárny
ernyedése) emlék helyett.
Csak az ég, a… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

IN UTERAM

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Ez a száradás évszakaltató – levelet
képzelj, tenyérforma álmos lélegzőfelület,
átrezgi benne a szelet az év, átadja
helyét a belső remegésnek: nem telik
idő, csak zöld didergés méri az
úttalan vibrálást faágak felé.
Minden… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , | Hozzászólások kikapcsolva

MEGFÁRADT TENGERÍZ

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Ablaktalan csillogás – beleshetetlen,
mint az emberek szeme, hullámon
törik meg így, hogy nem faggatja
soha senki, születés
előtti árvaság, anyja nincsen,
máris gyásza van. Ha jössz és mondod,
“minek, minek”, ha odaérsz és… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

NAPFOLTOK

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Szemet nyitni: mint egy nagy,
meghaló mozdulat, eleje
vége között nincs idő. Úgy emlékszel:
“előbb láttalak”, én vigyáztam,
fogtam a kezed, mutattam körbe
a tárgyakat, csúsztál a szőnyegen,
asztalélbe verted a fejed, üvegcserép
… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , | Hozzászólások kikapcsolva

ÖSSZEÁLL, SZÉTGURUL

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Összeáll, szétgurul, mintha gyöngyökből lenne
az arc, erdőtekintetű, avarból
és ágmorzsalékból, vonaltalan szemek,
vándorló tisztás a homlok, de nem indulnak
fák, csak egy mozgó folt van, hogy kövesselek.
“Hajolhatok-e”, nincs patakra ág, befelé
szomjazni… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , | Hozzászólások kikapcsolva

RILKE RÓZSÁJA

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

A nyitott szem mögötti szemekben
sötétebb kinyílni -
szirmokban az alagút
végét nem lelem:
élőbb sejtelem
hunyt szemmel élni.

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , , | Hozzászólások kikapcsolva

NAPHINTA

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Akármi hajtja a lombot, úgy ég,
mintha fázna, most akármi ég,
mintha a lomb fázna, ha

fölmerül az ég, elmerül
az ágba, mintha egy csukott
szem lángolna körbezárva.

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

TRÓPUSI EVANGÉLIUM

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Bogarak rajzanak, lélegzetenként
egyre több verődik a falra, nincs
zümmögés, zizeg a selyemhez érő
levegő, ahogy átjár – véget
nem érő sűrű korty – hogy élsz.
A bogarak megálmodják a szárnyat,
reptük, akár… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

KÜLÖNŐSZ

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Öreg kéznek hullott lomb az árnyék -
szemével a teret felsöpörni vágynék,
hogy ne maradjon itt fény se, sötét se -
amire nem gondol, csak abban röpítse,
de ne kényszer, ne szándék.

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

VIGÍLIA

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Nem azé a szemed, aki látja,
be kell öltözni végre a gyászba,
bekeríteni, mint az elfelejtett estét,
hogy megizmosodjon benne az üresség:

levélzúgásban az ág hiánya -
két reggel között, ha este lesz.
Két… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , , | Hozzászólások kikapcsolva

KÖNNYŰ SÉTA

Közzétéve 2010. szeptember 5. vasárnap | Szerző: gistvanlaszlo

Olyan séta, aminek hangja nincs,
avartalan csend, az évszakokat,
ahogy a cipőről lejön a sár
könnyen veszítjük, könnyen és egyszerre
ég a lomb, az ág, a füstje
kettőnknek egy sál. Megfogom
kezed, valaki más… Folytatódik

Kategória: NAPFOLTOK | Címke: , | Hozzászólások kikapcsolva