IZSÁK

Sárban dagad, mintha szántanák.
Eltemetik, mikor megszületne.
Odafent már vetve az ágy,
belefordul a reggel, az este.

Szédül a mag, dagad az ég,
felhővé válik a messzeség.
Felnőne és odébb hajolna:
fiam volna.