NAPFOLTOK

Szemet nyitni: mint egy nagy,
meghaló mozdulat, eleje
vége között nincs idő. Úgy emlékszel:
„előbb láttalak”, én vigyáztam,
fogtam a kezed, mutattam körbe
a tárgyakat, csúsztál a szőnyegen,
asztalélbe verted a fejed, üvegcserép
volt ujjaid között, te nem vigyáztál.
Úgy emlékszel, „előbb láttalak”, elfolyt
a közben, mint amikor tükörbe nézel,
és nincs szemed. Szemet nyitni, amerre
nem szabad. Szemetnyitni, legyen
tavaszhang, csak egyszerű és
tárgytalan, ami nem sebez, mintha a
hangban fogannál – sötét a rés
a tükörben, koncentrálj, szorítsd
a kezem. Minden napban ott a folt,
még jobban vakít, ha fénytelen.
Te nem vigyáztál, így kell élni,
szorítsd kitartóan, szenvedélytelen,
ahogy megálmodtad azt a magzatszemet.