HETEDIK NAP-MONOLÓG


Hajnalban volt az a rózsa, hogy virítson,

szemet vidítson, ha volna szemem. Ha volna

szemem, látnám, hova térek. A meleget, ha

adnám, látnám is, hogy adom, ha volna szemem.


Ha eltakar a felhő, akkor sincs szemem. Ha

kiderül, hogy volt is, most már akkor sincs,

ha kiderül és látszom, akkor sincs szemem.


Melegnek, ha érzel, forrónak, ha vágysz,

csak ne gyere közel, nem lehetsz úgy forró.

Ha lehülni vágysz, ne jöjj közelembe. Maradj

messze tőlem, ne jöjj semmiképp se.


Amikor rám gondolsz, nincsen rámgondolva,

aminek elképzelsz, azóta más vagyok.

Hajnalban volt, hogy virítson, az a rózsa.

Szemed, hogyha látnám, tudnám, hogy mi vagyok.

Szemem, hogyha látnád, nem tudnád, mi lettem.

Árnyékokban is mindig eltévedtem.

Mert én az árnyékot soha nem láthattam.

Minden árnyékomban magamra maradtam.

A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük