TIZENKETTEDIK NAP-MONOLÓG


Ki szabad inni eső után az

erdei út kerékvájatából az agyagos

levet. Nem szomjúság. A felszáradás,

mint öreg arcról szélben az érzelem

nélküli könny higanyfutással hullik

a hajtókára, a felszáradás

öregség jele, ebben a délutánban

megöregedtem, magam se értem, mennyire.

A gödörben a sárrovátkák rajza

jósolhatatlan tenyérvonal, elnyúló

kéz az út, láng tud így megnyújtani

egy végtagot. Ez a végtagút, pedig csak

nyom, keréké, szélben sárcsíkkal integet,

barázdabillegető feje, üres igenlés,

mintha tetszést aratna, ideges

helyeslést, hogy néhány sugaramra ennyire

kiszárad a táj, ahova, eső után,

megérkezem.


A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>