MÁSODIK NAP-MONOLÓG


Valami orosz határ-terület. Tó, üres

szemű hattyúk, öreg arcok gyerek testeken.

Az a fajta hőség, amikor felporzik a páfrány.

Narancssárgán égett a tekintete egy lánynak,

ismertem ezt, olcsó szenvedély salakja alól

élesztett parázs. Nekem semmi kedvem nem volt

lenyugodni. Őrültségnek tűnt átadnom

a helyem egy újabb éjszakának. Nincs alku –

ezeket figyelni sem nagy élvezet.

Mondom, nem alkuszom

veled. Figyeld, hogy égetem az arcod, unatkozom,

s unalmam szétnyílik, mint a legyező. Leégsz,

mintha vörös ujjak futnának végig a testeden.

A tó felszínén a hattyúk feje mellett a

tükörtűz felemészt, vakít, mint túlexponált

képeken az üres folt, ismerem magam, szinte

megvakít az önismeret. De te nézz

velem farkasszemet.


A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük