MÁSODIK NAP-MONOLÓG


Valami orosz határ-terület. Tó, üres

szemű hattyúk, öreg arcok gyerek testeken.

Az a fajta hőség, amikor felporzik a páfrány.

Narancssárgán égett a tekintete egy lánynak,

ismertem ezt, olcsó szenvedély salakja alól

élesztett parázs. Nekem semmi kedvem nem volt

lenyugodni. Őrültségnek tűnt átadnom

a helyem egy újabb éjszakának. Nincs alku –

ezeket figyelni sem nagy élvezet.

Mondom, nem alkuszom

veled. Figyeld, hogy égetem az arcod, unatkozom,

s unalmam szétnyílik, mint a legyező. Leégsz,

mintha vörös ujjak futnának végig a testeden.

A tó felszínén a hattyúk feje mellett a

tükörtűz felemészt, vakít, mint túlexponált

képeken az üres folt, ismerem magam, szinte

megvakít az önismeret. De te nézz

velem farkasszemet.


A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>