VÁLASZTÓVÍZ

Nem érdemelsz fényt. Valami,

talán a sejt robbanásakor rendezte

úgy, hogy sötét víz maradjon

utánad, élethigany, megélik

helyetted, ami van, érdem

kimondani. Köröskörül pedig

derű és példa vagy, számítanak rád.

Mintha számítani tudna csillagra

az ég, mintha tehetnéd szemed,

ahova tetszik.

Aki a liliomok közt

legeltet, indultam, szívemen pecsét,

kezemben egy kéz, ami nem lehet

enyém, mint a megszületlen magzat

rés-szeme figyelt a hideg.

Választóvizet

fakasszon Mózes az én sziklámban.

A másik helyét belülről marja ki.

Arany lehessen,

ami most higany. Nőne belőlem

hús és csont.