A PÁRKÁK SZŐTTE ARC

Lüktetett, mint őszi levélen vagy a szem

külső felszínén végigdomborodó

érfonat, vádolt, hogy látni őt

minek, ha szép, de csukva az idő,

mégha az arca nyitva is. Beszéde mint a rokka,

hűtlensége is feltételes, foszló pókháló,

szemfedő, amit a moly kivékonyít. Nincs előidézni

történet. Sárguló szecessziós lelet,

fiókszag, levendula-redő a

homlokon, ilyenek jutottak eszébe.

A szem szélén az összecsípett ránc, nem

tudta, öregség jele, vagy csak széllel

szembe húzza össze valami lánc

és vetélő szál, ahogy a szerelmeseknek

sző mindig újabb arcot.