A TÓ


Mintha csontból lett volna a víz,

gerincíve, bordája, lapockája hullámok

sodorvonalából állt össze testté.

Ebben én nem tudok úszni, mondtam.

Senki nem küldött, nem csalogatott.

A nap élessége, égre tetovált korong,

valami mélyebb vakságból sugárzott.

Nem kell megmerülni, nyugodt a felszín –

A tó, mint a túl hamar kiderült titok

unalmas lett és egyszerű. Tudtam,

hogy édes íze lesz, mégis a számban

sókristály kezdett pattogni, mint a robbanócukor.

Na hány fejed van? Kérdezte valaki.

Na hány? Csak egy. Akkor egyedül ugorj.

Mintha csontból lett volna a víz – rajta

fejesem árnyéka, röntgenképen a törés.

A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>