TIZENÖTÖDIK NAP-MONOLÓG


Az erdei ösvény vibráló

raszterpontjai, avar és ágmorzsalék,

émelygésem útja. Mint egy ima-

szőnyeg, amin kántál a minta.

És hiába kapaszkodik, lassú szó,

fémes gerincvonal, amiből egy szakasz

gyökér kipúposodik – itt meg nem hallgat

senki, gyónás, feloldozás, mint a hinta.


Hogy felkelek, azt meg kell bánni,

nyugtom, mint a lelkiismeret

mélybe bukása. Hogy lenyugszom, azt

meg kell bánni, bűnöm foltozza fényem

felbukkanása. Az ösvény vibráló

raszterpontjai csak a túlnagyított, torzító

méret. Ezzel az erővel ne merj

elaludni. Minden elalvás előítélet.


A bejegyzés kategóriája: A VÁLASZTÓVÍZ-KÖTETBŐL, AKTUÁLIS
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>