KRISTÁLY-TANULMÁNY

A dekoltázsod, mint a gleccser

bőröd jéglankái közt, áttűnik, hogy

a felszín alatt hideg van. Gyakran

nézel rám, de nem érdekel. Fogyó

hold a lelked, sarlója újholdig

véknyodik. Vannak nők, ezt már

nem neked mondom, akiknek ujja

között jéghártya feszül, ezek vízi

lények, feltűnnek a sarkkörök körül.

Mondd, ha hazaérnék, ugye lesegítenéd

kabátom, fogasra tennéd, ami a

napból vállfára tömhető, azt is

úgy mondanád, hiányzol, mint aki

jégkockát tesz kristálypohárba,

csörgetve kínálnád, gyöngyházlakkos ujjad

sose nyúlna a tálba,

az ilyen akkor is

fagyot álmodik szememre, ha nem

az enyémbe néz, csak tükörbe, saját

fényén örökre korcsolyázva.