KRISTÁLY-TANULMÁNY


A dekoltázsod, mint a gleccser

bőröd jéglankái közt, áttűnik, hogy

a felszín alatt hideg van. Gyakran

nézel rám, de nem érdekel. Fogyó

hold a lelked, sarlója újholdig

véknyodik. Vannak nők, ezt már

nem neked mondom, akiknek ujja

között jéghártya feszül, ezek vízi

lények, feltűnnek a sarkkörök körül.

Mondd, ha hazaérnék, ugye lesegítenéd

kabátom, fogasra tennéd, ami a

napból vállfára tömhető, azt is

úgy mondanád, hiányzol, mint aki

jégkockát tesz kristálypohárba,

csörgetve kínálnád, gyöngyházlakkos ujjad

sose nyúlna a tálba,

az ilyen akkor is

fagyot álmodik szememre, ha nem

az enyémbe néz, csak tükörbe, saját

fényén örökre korcsolyázva.

A bejegyzés kategóriája: HOMOKFÚGA
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>