ÉJFÉL UTÁN

Éjfél, ha múlt. Összegömbölyödsz.
Gerinced nyíltalan íj, felajzhatatlan
húrja a lepedőre lankad. Ma sem
idő telt, csak nyílt a sok ablak,
kiszellőzhetetlen, fullasztó huzat,
hogy annyi minden múlt, ha telni
nem bírt. Mint a kásás alma
a szád, odvában barna magok,
nyelvvel kutatni nem fogom.
Lélegzeted megnyugtat, rezegteti a
bőrt az orrlyukadon. Miért savanyú
aludni, mintha a párna káposztalében
állna, forgolódom, orromat
a pizsamámba dugom, ha majd
felébredünk, megmosdunk, tudom.
Álmomban vagyunk piszkosak, hiába.

A bejegyzés kategóriája: HOMOKFÚGA
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.