ÉBREDEK CSAK

Virágnak nincs ilyen, ahogy húztalak
a flaszteron, nincs ilyen szirma, kibontott
nyakad bőre vérszirom, óvatosan
húzlak, hogy ne vágd tovább magad, sarkad
utat váj a sárba, víztócsák nemsokára,
kutyák szomját oltó út, ahogy húztalak
az udvaron, mondják rossz álomra
ébredek csak, az első percben úgy ragad szemem
az ébredés héjába, mint a rossz gyümölcs,
és csak ragad tovább, hámozhatatlan ébredek,
nyár van, rongymeleg, keresem az utat
a kádba. Örülök, hogy nem vagy itt
velem, aztán örülök, hogy nem vagy, örülök,
annak örülök, hogy nem is voltál, mondom,
mire kijutok a kádba.