FÉL PAPUCS

Egy széttaposott fél papucs marad utánad
a fürdőszobában, a kilépő szőnyeg bolyhai
közé ragad, lábosba kozmás rizs, szemembe
régi kép: mozdulatok nélkül hóditasz,
a levegő márványeresre kövül köréd, úgy
fújod arcomba, mint amivel
még tartoztál volna rég. Érintésed
nem volt, csak áramod, vádlid körül
a törülköző, mint egy kősál a bazalt-
orgonán, a fényt a pórusaidba zárta.
Na ébredj, szivem, ahogy reggel
a szájpadlástól ragadva válik el
a nyelved, úgy hagylak itt –
mosdjál ki, kérlek, aki erre jár,
higgye, hogy van kit visszahívnod.