Hatodik védőbeszéd
Ki győzi visszakívánni, amit jóvá
nem tehet? Mármint, hogy a percet újra
élni, ehhez nem kell lelkiismeret.
Lelkiismeret semmihez nem kell. Aki
ismeri a lelkét, az mind hülye. Kiismerni
egy lelket, az más, ami nem az övé,
amivel nincs untig tele. Hogy fölülről
fénylik fel az a lélek, már megint micsoda
giccs, vagy alulról fénylik le? Na,
hagyjuk abba. Nincs bennem fénye-lelke
senkinek, nem vagyok senkinek boldog őse, apja stb.
De hogy fenség, észak-fok? Az is túlzás.
Maradjunk ennyiben: önzés, léleksúly bennem
őshonos – észre sem veszem. Az ős hontalan,
mert már nincs itt. (Én meg minek vagyok?)
Jobb, ha zárójelezzük nyíltan, amit
be kell zárnunk. Egy verset mindig
könnyebb.