VÉDŐBESZÉDEK A KORTÁRSBAN

Ötvenkilencedik védőbeszéd


Hány medvét kéne Kandinak

legyőzni, hogy higgye végre, férfi

lett? Ezek rossz mondatok, a kérdés

valódi. A medve is. Brummogni nem

baj, ha nem fog, morogni sem. Elég

ha győz és észre sem veszi. Nem lehet

nem észrevenni, épp ez az. Hányszor

gondolta, épp csak arra ébred, hogy

már nem alhat el. Van aki egy

levegővétel közben is elalszik. Könnyebb

neki úgy kifújni, alva. Ahol halál

van, ott nincs alvás. Se az elmenőnek,

se az ottmaradónak. Medvét ölni, ébredés

nélkül, minek? A medve elmenőben,

ittmaradóban alig látszik annak, ami.

Kandi virraszt.


Hatvanadik védőbeszéd


Van itt valaki maguk között, aki

hiába élt? Egy előadást így

kezdeni. Kandit kísérti ez a kezdés, pláne

múlt időben. Uraim, ami most van,

az afféle közös számvtés. Egymásnak

nem vetünk. Magunknak annál inkább.

Sőt, annál is inkább. Kandin rossz

öltönye, kifordult inggallér, pecsétes

(nem látszik) nadrág. Nos, uraim? Képzelem,

a riadt tányérszemeket, amint megértik,

ez nem vicc, a kérdés valódi. Most teszi

föl egy őrült félkopasz. Tegyük meg nem

hallottá. Teszik. Uraim, hölgyeim, nem

kérdeztem semmit. Vitassuk meg inkább,

miért nem jelent az a szó

semmit, hogy hiába?


Kategória: AKTUÁLIS, FRISS KÖZLÉS, VÉDŐBESZÉDEK | A közvetlen link.