A februári Nagyvilágban Simon Armitage készülő kötetéből jelentek meg fordítások. A verseket Krusovszky Dénes, Sirokai Mátyás és én fordítottuk. Itt az én fordításaim olvashatók.
Kos
Elütötték, rángott félhalottan,
mint hal a füvön, egy kupac idegrostban.
Arra kért, álljak a torkára,
ahogy egy barát kéri, legyen valahára
vége, tegyem az ujjam a csomó közepére.
Felvetette fejét, testét végigmérte,
kígyókő-spirál szarvait csavarta,
kocsányos szemével bámult a csontra.
Bak
A Yorkshire-i Avalanche Dodgers első előadásán
emlékszem egy rozzant vén kecskebakra.
Hozták Dyson vagy Ronald Hodge pórázán.
Készültem késre, vérre. Odaszart a színpadra.
Az elnök megszámolta, mint egy tombolán –
épp harmincegy szardarabot, nem számítva
néhány bogyót meg némi híg sötét anyagot.
A kecske a szarván át vette a levegőt, mikor Ronson
könyékig betúrt a torkába, előszedett
egy hiányzó öt fontos bankjegyet.
Később bolti kosárból csirkét osztottak –
vödörben adták hozzá a sültkrumplikat.
Nagy kutya
Észak felé a dombon elkísért egy kutya –
húsz mérföldön át se fordult volna vissza,
hiába ütlegelte egyikünk. Szar ügy.
Úgy gondoltuk, összedobjuk a pénzt
a taxira, vigye vissza délre, de félholtan is
elvánszorgott a házig, ahol lakott,
s ahol megszálltunk mi is aznap éjjel.
Így hát az asztal alatt halt meg, amíg ettünk.