Harmincötödik védőbeszéd
Védeni kell Kandit. Nincs olyan hosszú
vádirat, amit a védelem ne követne.
Követi, és meg kell halnia. A védőbeszéd
csak annyi: nappal volt, és most este lenne.
A védőbeszéd csak annyi: este volt és most
itt a nappal. Kandinak meg kell halnia.
Senkit nem vigasztal. Meg kell halnia Kandinak,
senki nem esik kétségbe tőle. Még egy
éjszaka, még egy nap. El kell venni tőle.
Még egy nap. Még egy éjszaka. Vissza
kell neki adni. Kandinak meg kell halnia.
Kandinak meg kell halni.
Hetvenedik védőbeszéd
Bágyadt Kandi. Felhő mögül
szólnak hozzá, a fémes felhőszélen
át söpör a szó, mintha színpadfüggöny
rojtja lenne – nézőtéren áll vagy a
játszó terén: sehogyse jó. Ennyi
erővel azt is mondhatnánk: teremőr.
Kandi lett a tere őre. Oda
beszakadni: amilyen mogorva hivatalnok,
rögtön eljár, jegyzőkönyvet vesz, intézkedik.
Megint itt volt egy nő, és a gallérja
alá akart benézni – émelyítő. Mi van
egy gallér alatt néznivaló? Amíg ezen
tűnődött, eltelt vele negyven év. Kezdheti
összeszedni, mi minden nem lehet már: fiatal
apa, hősszerelemes, sorkatona. Ezekben a
lajstromokban van valami gyalázat.
Kandi bágyadt.