Két verset közölt a 2000 tőlem a 2017/6. számban. Az egyik álljon itt kedvcsinálónak.
Földabrosz
Arccal az ég felé, könnyű lilliputi
derengésben, ezer cérnával kötözve
fűszálhoz, avarszélhez, ágtörmelékhez
magad is földabrosz vagy, testtérkép,
így ébredni is, a teendők sugárnyalábjába
fogva, felszabadító, mint minden
kötelék. Farkasszemet a Nappal? Egyszerre
feltár és kimetsz, testhelyzeted középkori.
Mindennapjaid megbecsüld. Minden tested
útját becserkészd. Térképén hangyák,
kukacok jóelőre igazodnak el, de még élő
szövet vagy, kiterítve, úgy telik időd, hogy
mutatod, élő szövétnek, fiadnak, mit
kezdhet vele. Nevelni csak arccal az ég felé,
jegyezd meg, fénynövelő tartásban lehet –
és nincs olyan szívverés, mi ritmusában ne volna
megkötözve.