Az márciusi Jelenkor két újabb versemet közölte: a Konvex tükör és a Távolodó című szövegeket. Álljon itt a Távolodó kedvcsinálónak!
A távolodó
A távolodókban nem az a közös, hogy
hazatérésük srapnelszilánk. Az őz
tekintetében sincs olyan sóvárgás
erdőtlensége idején. A távolodók
sóvárgása a szomj visszája – túlcsordulás,
mikor a pohár nem képes többé adni. A
peremén túlcsordult víz veríték vagy könny
lehet, vér sose. A távolodókat elkerüli
az agresszió, talán a hold hatása, bennük így
működik az érzelmek árapálya. Amikor a
távolodó a kezét kezébe veszi, az valaki
másé. Sosem lehet biztos, hogy szerelmes
ebbe a másikba vagy gyűlöli. A srapnel
épp akkor robban, amikor ez eldől. De ez
sem agresszió – a robbanásban nem sérül meg
senki. A távolodóról képtelenség szobrot
önteni. Ha Rodinnek sikerülne, őznyom
lenne ott a térben. Csak illata
lenne, ami körüljárhatatlan.