2019. március 14-én jelent meg a Sárga rozsda, sárga napfény című versem.
Sárga rozsda, sárga napfény
Kiegyezem veled, Uram, bár
örökségem két helyen is sárgás
rozsda marja, leégetni, mint
kertkaput mázolás előtt, nehéz.
Ne hagyd, hogy múzsákkal, önlelkemért,
incselkedni vággyam, lássam a
bohócot a küldetéses
önfelszámolásban, életszövetséget
ne lazítsak hevítő kedvemért –
heverőhelyem ne lepje el a moly,
segíts, hogy a tartás, átadott bot,
járásom kísérje, nyithassam, csukhassam
saját kertkapum. S ha már nyitva,
ne vigyenek kötött szemmel
végfelszámolásra, munkám, szolgálatom
ne írhassa át az emlékezés, mintha
csak hősi halott lennék, és nem
saját sírba ásva, utódnak, oltalom.
Sárga rozsda, sárga napfény, sárga
csillag úgy kísérjen, hogy erővé
szelídüljön a szégyen, s ne lehessen
úgy enyém, ha csak vallom, tagadom. Vallom,
tagadom, kettős törvény szerint, hogy
dolgod van velem még, és nem azé,
aki fut. De örökségem,
a két sárga rozsda úgy legyen rajzolva
homlokomra, hogy a kapun át kívánkozót
engedjem, útjára, Hozzád érkezett fiam is,
ki most a kertkapun ki-befut.