2019. február 25-én Tandori Dezsőre emlékeztünk a Nyitott Műhelyben a Parnasszus tavaszi számának bemutatója kapcsán. A Zsoltár régi hangra című versemet olvastam fel. A szöveg az áprilisban a Magvető Kiadónál megjelenő Földabrosz című kötetben lesz olvasható.
Zsoltár régi hangra
Mi tart vissza, Uram attól,
hogy megadd az elveszés
erejét, hogy földben feloldódva
elemeim ásványtanát megéljem,
miért borít el életadáskor
a szégyen, mintha magamat kéne
nemzeni újra és újra? Miért nem
gyújtja Erosz Agapé tüzét, miért
bestiális a fény szemében? Miért kell
megéljem kőbölcső-ringását a
kéjnek, mi ez a visszaszületési kényszer,
amit nem értek ésszel, ami zákányossá
teszi szemem, s mint jéghártyát a
félelmet gömbfelszínére tolja? Vészhelyzetben
mi lankad bennem el? A küzdéshiány
mint az epe garatom, mandulám elönti,
s a torokbélelő feketésgeben nincs
semmi más, csak seprőíz, az önzés.
A túlélés reflexe ilyenkor kárhozatban
exponált vaku, mutatja, hogy ennyin
múlott az üdvösségem. Mi tart vissza,
Uram, hogy erőt mutass bennem?
Miért az erőtlenség maradt
a kegyelmem?