Hogy indulok útnak? Falak falak
mögött, falak alatt, s hogy mit mitől
zár el a fény, hova fér, hova dől
(s hogy kiengednek vagy befojtanak
a fénnyel párhuzamos oldalak)
egy lépés, amikor az égre tör
és a földre lép, és nincs semmiből,
azt nem tudom, ha elszólítanak –
fulladásom is csak emlékezés:
aki elfelejti a levegőt,
mert álmában szedte, azé, előbb
indulok, tehát, mint a lepedők,
amiket rám tekernek majd, kevés
fényben, mint akit elborít az ég –