Harminchetedik védőbeszéd
Eljutok hozzád a vízen, ha nem
üzen mást egy fáradt reveláció. Tartozom
hinni a csodákban. Merthogy nincsenek,
hát hiszem. Ez most komolyabb, mint
amit a nyelv engedne látni. Mikor
a hullámok a talpam alatt, afféle járó
csúszda, iránytalan vezetnek. Istenem,
miféle kifacsart igyekezet – elérni,
mikor már ott vagy, elindulni, mikor
a megérkezés mindig korábbi, mint feléd
a tett. Képzeld hadüzenetnek, hogy indulok:
előbb azt hittem, olyan lesz, mint a jég,
recseg-ropog a víztábla, de rianástalan
tartok a sík felszínen, a felhők járása
ilyen, égen hasítanak át, a felvilágba.
Eljutok hozzád a vízen, alvilágomat
kötném hozzád, hiába.