VÉGIG PARTKÖZELBEN

Azt hittem, messze van.
Régóta mondtad, hogy úszni kéne,
eltűntél a bokrok között. Eltűnt
a fejed, csak a kalap karimája
látszott. Megsárgult, talán a nyártól.
Tudtam, hogy öregszünk. Átgázoltam
a ragadós bokrokon, elértem
a partot és téged. De úgy úsztunk,
hogy nem láttalak, és semmi sodrás.
Azt hitem, hogy vizes szemöldökkel
jó kedved lesz, és nekem is,
de te sajnáltad a parton hagyni
a lábnyomunkat, mert szélcsend volt, és majdnem
biztos, hogy még napnyugtakor is
ott marad. Így hát csöndben úsztunk.

Minden tempóval közelebb jutunk.
A tenyerem alatt zöldet láttál,
azt mondtad, “ott másmilyen a víz”.
Még mindig nem láttalak, pedig tudtam,
hogy vizes a hajad, és kalapod se volt már.
A hangod repülőhang, nyári motorcsónak,
és egyáltalán nem hangzott érdekesnek,
ahogy azt mondtad, “érdekes ott zöld
a víz, zöld a kezed alatt”.
Fülemben fájt, ahogy mondtad,
“már csak ott van zöld a tenyered alatt”.
Toltam előre, minden tempóval közelebb, közelebb.

A bejegyzés kategóriája: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>