A VÉDŐBESZÉDEK ZÁRÓVERSEI A JANUÁRI HOLMIBAN ÉS A MŰHELY 2013/3-BAN

Hetvenharmadik védőbeszéd

 

A védőbeszéd elmondása közben meghalt

az apám. Ez már önmagában is vád. De mintha

a tárgyalás korábban kezdődött volna, hogy a

vád elhangzott. Így most utólag védekezni?

Halálom után az örökélet megkezdése előtt

(na, mennyivel?) a vádbeszédek közben megszülethet

az örökéletre nemzőm. Hogy ne legyen időm se

védekezni. Addig? Addig nincsen Isten? Ezért

egyensúly dolga csak, hogy most meghalt

az apám. A halál mindig egyensúly dolga.

Súly van az egyen. És ez az egy én vagyok?

Ebbe végérvényesen beleöregedtem. De persze

kérdés, ki kit hívott öregnek itt. Én apámat

soha, ő az apját többnyire – engem a nem

létező gyerekem akkor is öregnek hív, ha nincs.

Egy nemlétező gyereknek mindenképp öreg vagyok. Öreg

vagyok egy létezőnek is. Ez a bökkenő. Erről szól

a negyven. Szóval a védelem itt csődöt mond,

még ha mindent megnyer is. Ez lett abból,

hogy a múlandóságot összetévesztettem a

mulaszthatósággal. Vétek, menthetetlen. A tárgyalás

mulaszt el önmagamtól.

 

Hetvennegyedik védőbeszéd

 

Ezt a beszédet már nem én írom. Kandi sincs úgy,

ahogy lehetne. A védőbeszéd mint az imamalom

rácsavarodik a kezekre. Imamalom

a védőbeszéd, lelkekre ráfeszült ártalom.

Ártalom, ami megvéd a bajtól. Ártalom, ami óvalom.

Nem baj, hogy nincs óvalom szó. Nem én írom már

a beszédet. Úgy sincs a Kandi, ahogy hagytam.

Kandi úgy sincs, ahogy elhagyom. Megvéd a bajtól,

mert a kegyelem természete túlnő a testen. Túlnő

a versen is, ha hagyom. Ha nem hagyom, túlnő

a nyelven. Ezt a beszédet nem én írom. A kegyelem

rászorul nyakamra. Nem én írom a beszédet.

A kegyelem nem szorul gondolatra.

 

 

Hatvankilencedik védőbeszéd

 

 

 

A betonút, ami Kandi előtt nyitva,

kanyartalan, és semmiképp se ösvény. Ezen

menni szégyellheti magát a kiránduló. Kandi

nem szégyellt semmit, de szégyentelensége sem

volt árulkodó. Olyan régen nem bírt hosszan

és egyenesen menni, hogy mondhatni, elveszett

az út. Nem mondta, hogy széles, nem mondta,

hogy keskeny. Tévedhetetlenül nem tévedt

rá senki. Kandit mégis úgy hívogatta,

mint lázálmában a víz. Rálépni és

menni, nem mondja, hogy csoda lenne, nem

mondja, hogy régóta látja magát, amint

majd odaér rajta, ahol nem volt azelőtt.

A betonút hármas út helyett igazi

egyes út. Lehet választani.

 

Kategória: AKTUÁLIS, FRISS KÖZLÉS, VÉDŐBESZÉDEK | A közvetlen link.