Újabb Repülő szőnyeg-darabok jelentek meg a tavaszi lapokban. A 2000 jubileumi számában ritka görög mértékek, a Jelenkorban arab, perzsa és szanszkrit formák, a Mozgó Világban pedig a francia ballada-forma változatai. Ízelítőül álljon itt a Jelenkorból néhány egzotikus mérték.
163. Bordal
(rubái[1])
Bort ittam az éjjel: pirosan vert szivemen.
Borban van a nincsen: de piroslott szivemen.
Nincs más, csak a bor van: van a nincsen, van a van.
Borban csak a nincs van: ül a fészkén, szivemen.
164. Egy sötét archoz
(mutakaríb[2])
Sötétebb a tűz, mint a víz, mint az ég –
ahogy lobban őrlángja, már bontja szét.
Ha éjjel takarhat, ne fedjen be Nap.
Sötétebb az arcod, ha tűz látja csak.
165 A brazil diszkótűz
(slóka[3])
Tűz nyalta szét az ajtót, és füstfüggönnyel takarta be
sok száz kamasz fiú vállát, sok száz kamasz leány kezét.
Zsugorodik a tér, hogyha Agni[4] tombol, megéhezik,
csontig rágja, utána meg porrá őrli, amit hagyott.
Vigasztalni hamis szólam, kétségbe esni színpadi.
Főnixet emlegetnünk kár, ízléstelen a bánatot
megörökítenünk: inkább hallgasson el a slóka is.
166. Költő a múzsához
(indravadzsra[5])
Nekem nem asszony: csak a Hold szül embert.
Több hónapot vár, hasa árka fénylik,
az égre szülné, folyik át ezüstje.
Fel nem nevelné: a tejútra hagyja.
Szoptatni nem kell: elesége bánat.
Szeretni nem kell: vakon ég a füstje.
Temetni nem kell: örökéletű lesz –
emlékezetből kifeszítve ágya.
167 Virágének
(vaszintatilaká[6])
Táncolj, virág, azok a szirmok azért születtek,
hogy szélbe szórd, amit a táncod alatt kiszórhatsz.
Hullt már szirom fekete földre, alatta fekszem,
küld fel sziromszavad az égre, repülj fel érte.
168 Első csók
(árjá[7])
Édes lehelete tárkony,
feliszod, csak a foga látszik, gurul el a gyöngy,
belédharapja a lelkét,
sóhaja odasimul az ibolyához,
lehúz haja, vigyázz, csupaszon is
elönti testét. Mint a tavaszi fénytől
fázó fecskemadártoll,
búcsúzz el leheletétől már –
169 A halottak ideje
(rímes ganavritta heptameter[8])
Mire vársz? Nem szól fülemüle, csak a fül cseng, a madárszó hallgat.
Visszhang települ a testbe a tájból: azt hiszi új teret adhat.
Mire jut a fülemüle, a madárszó? A tavasz csak a testnek a vére.
A halottaknak az évszak csobogás: forgat a víz, de mivégre?
[1] Perzsa forma: Omar Khajjam kedvenc versformája. Képlete: –vv |–vv |–vv|- ahol a második versláb helyett kettős trócheus, a harmadik helyén pedig molosszus(—) is állhat. Ezúttal nem használtam helyettesítő lábakat. A négy soros strófák rímképlete aaxa, ahol az a sokszor önrím.
[2] Firdauszi Királyok könyvének négy soros versformája, perzsa mérték. Képlete: v–v–v–v-, rímképlete aabb.
[3] Óind mérték: a két szanszkrit eposz, a Ramajana és a Mahabharata formája. Képlete: xxxxv–x||xxxxv-vx. Az xxxx lehetőleg ne legyen kettős jambus.
[4] A tűz istene. Három alakban létezik: az égen mint Nap, a légben mint villám, és a földön mint a tűz. Ő közvetíti az áldozatot az istenek és az emberek között. „Hétnyelvűnek” is nevezik, mert hét nyelvvel képzelték el, ezekkel nyalja fel az áldozati vajat. (Vekerdi József jegyzete)
[5] Az óind aksaravritta vagy vanavritta verselés egyik mértéke. A sorok elején és végén állhat közömbös szótag, de a sorok belsejében csak egyetlen lehetőség van a szótagok időértékére. A négy soros strófák sorainak képlete x-v–vv-v-x.
[6] Az óind aksaravritta vagy vanavritta verselés másik fontos mértéke, Kaliásza használja sokat. Képlete: –v-vvv-vv-v-x
[7] A ganavritta verselés négy soros strófákba rendeződő változatos formája. Az első és a haramdik sor három lábú, mindegyik szabadon négy morás: azaz daktilusz, anapesztus, spondeusz, prokeleuzmaikus és amphibrachisz is lehet. A második sor ötödféllábas, az első négy láb szabad négymorás, utána zárószótag következik. A negyedik sor szintén ötödféllábas, de aharmadik láb helyén egyetlen rövid szótag áll.
[8] Hét lábból felépülő sorok, a lábak négy morásak (amphibrachisz kivételével szabadon választhatók). A sorok zárólábai spondeuszok. Páros rímekkel csengenek össze. Dzsajadéva Gitagovindája íródott ebben a formában – Weöres Sándor ültete át magyarra.