ÚJ VERSEK A NYÁRI KALLIGRAMBAN – A TENYERED, MOST LEHET

cropped-borító-homokfúga-1.jpgA nyári Kalligram folyóiratban két új vers jelent meg.

 

A tenyered
Ahogy a tenyered és kezed, öt ágú
fehér lüktetés, ahogy homlokomra
raktad, minden ébredéskor lázat
kell csillapítani, belázasodik a
szembe a látás kényszere, az összefűzés
kényszercsapja a képzeletbe, ahogy rátetted
homlokomra, tudtam, hogy nem
képzelem, mint egy testté vált
imát a kigondolás előtt, kimondani
végképp nem lehet, a tenyered, ahogy
homlokomra tetted, felforrósított
a felismerés, hogy nem gyógyít, nem
kínál, velem végképp semmit nem
tehet, hogy csak van és annyival
több, mint a homlokom, a tenyered.
Most lehet
Hiányoznak akkordjai a télnek
az időből. Tavaszba úszik át a
vég, varrattalan, zöld folyondár, hogy
meghalunk, csipkezöld szemfedő.
Hiányzik az erőm ahhoz, hogy férfi
legyek. Elkerítsem az időt, meghódítsak
egy lélegzetet, párnámba függőlegesen
szakadjon az alvás, ne vízszintesen
oszlassam szét, ami leszek.
Ami hiányzik, megkerítem. Beethovent
fogok le a zongorán, a billentyűk
lezárásra váró, tágra nyílt szemek,
az oktáv a fagy foglalata, az egybehangzás
télerő. Ebben új élet születhet
végre, nem elkendőzött átmenet, életés
hanghalasztás, ha van minek,
ha van miért életben maradnom,
most tudom, most lehet,
enyém a terep.

Kategória: AKTUÁLIS, FRISS KÖZLÉS | A közvetlen link.