ÚJ VERSEK A NYÁRI PANNONHALMI SZEMLÉBEN – KÚTDAL, EGY REBBENÉS

cropped-borító-homokfúga-1.jpgA nyári Pannonhalmi Szemlében két új vers jelent meg.

 

Kútdal
„Jöjj fel óh kút”, énekelném
neki, a szomjat oltó foncsoros
felület, ki tudja melyik szivattyútelep
vagy felszedett aszfalt alól lobog
fel ígérete, melyik nézés mögül
tárul fel óceánokat megszégyenítő
édessége, kávája mellett lepihenni
hosszan vadászoknak sem lehet, „a kút,
amelyet fejedelmek ástak”, szomjoltó
szavad a legszárazabb évszakban, amely
negyven évig kitartott makacs bóra
zizegő hangja közt, kortyokban
inni, aztán áll alá lucsokban önteni,
hogy folyjon végig, ölelje gyolcsalakban
porzó testemet, a szó, amit mondasz, „a kút,
amelyet nép előkelői vájtak kormánypálcával,
vezérbotjaikkal”, érintéseddel öltöztet,
vízárba von, hogy előtted és a csillagok
előtt ne meztelen álljak, a vízlepel.

Egy rebbenés
Egy rebbenés, a szemhéjon
domború érfonat, színe vesztett, halvány
ígéret, hogy látni nem fogom,
lepecsételt az élvezet, előkehely
csak, félretolt monstrancia, előttem
titkolt, nekem szánt kizárás,
egy szertartás előkelyhe, mely
felém tart, de nem rám tartozik,
merítkezni benne ajaknak, léleknek
így lehet, mert minden kéj
magánkút, elzárt keresztség, akárhogy
verítékezem. A rebbenés a
szemhéjadon, tegezlek, dombbá lett
érfonat, látni nem fogom, lankáit
nem járja fény, belülről mássza meg,
óvja, dajkálja, hogy szétrebbenjen,
akár szilánk, a kéj, mondhatom-e, hogy
mondjam neki, Te? amikor mindenütt
körülvesz a legnagyobb sötét
ígérete?

Kategória: AKTUÁLIS, FRISS KÖZLÉS | A közvetlen link.