Állnak, mint az angyalok.
Kezükbe semmi se fér be,
mégis megvágták maguk.
Kezük beletört az égbe.
Körbejár a kötszer, mindenki szakít,
közös sebet kötnek, mindig frissel.
Vastagabb a géz, vastagabb a gyász.
Mindegyik a másikra vigyáz.
Állnak, mint az angyalok,
fehér a szájuk, körbeér.
Körbeéneklik maguk,
fehér e gyász, fehér.
Körbejárt a kötszer, sűrűn kötötték.
Mindenki szakított, hangra hang.
Utánuk sokáig zörög még,
kezük helyén a törött ég.