Kőedény
Mint egy gyűrt kőedény, ha volna
ilyen kézművesmunka, amit tovább
formál az idő tektonikája, abba mit
lehetne tartani? kenyér és méz férne
bele, szerelmed pont ilyen, előhozod
a szertartásrend szerint, kezed nem
monstrancia mégse, kettős rend mutatja,
ad és vesz, betelhetetlen velünk –
ha ideje betelne, a méz válna
vérré, váltódásunk váltott szavakkal
irányítja addig, mérhetetlenül is kimérve,
olyan eucharisztia, amiben az idő lesz
testté. Mint egy gyűrt kőedényt,
tartalak, a kincs, amit, áldozópap
hívek nélkül, szétosztok, táplál,
és felnő belőle, de mikor? a kegyelemből
testté kényszerített idő.