Horogmondat
„Figyelme, mint a parti fűz földet
súroló liánja, ellepi, beborítja
a teret, amibe született”, horogmondat
ez is, álomból való, felsérti
a délelőtt kérgét, utána sokáig
vakarod, mint egy rossz heget, mert
hogy is? jobb lenne, ha nem figyelne? de hát
ki és mit? egyáltalán nem tudni, kiből támadhat
figyelem. És óvhatna is ez a mondat,
mint egy fényes lapra nyomott, színes meditáció,
mondjuk egy rendelő falán, miért,
hogy émelyít, mint egy rossz helyen megcsapó
mézcukor-illat? Mondanád, lenyeled,
lenyelnéd, kimondod. Erre a mondatra
rosszul helyezkedsz. Mert lehet
a figyelemről szóló mondatnak
illata? Érzékeid hagynak cserbe.