VERSEK A FEBRUÁRI TISZATÁJBAN

tiszatáj2016A Tiszatájban most először közöltem verseket!

 

 

 

 

 

Ez a kenyered

Túl sok szó esik kegyelemről. Pedig
az, fénytorlasz, ami vízszintesen
függőlegesen egyszerre nyílik szét -
mint egy fényvitorla hajt égtájak
helyett kezdetedbe, végzetnek itt
nincs tere, ami kezdődik,
sűrűn sodor, vízre tesz, amit
nem látogat se szó se part. Csak a
hal, szálkátlan nyeled fehér
húsát, árad szét testedben, csak
a hal ér oda, ahol most vagy,
uszonyán csillog, nem üzenet, csak
vízjel, áldd jó helyed, kísértés
sose érjen el. Túl sok szó, persze, eshet,
kegyelme záporozzon, annak, aki
leszel, szüksége lesz rá,vedd
szavad, meg ne törjed, csak
egyszer. Ez a kenyered.

Pythia

 

 

A kérő mosoly és a kéretlen, nem a

mosolygóra tartozó mosoly között, jól vigyázz,

nincs érvényes megkülönböztetés, afféle

flaszterjósnő volt, rúzsfoltjai közül mint

egy tökszáj villant elő ajánlata,

hogy jósol nekem, aluljárói Pythia,

benőtt körme, aprót keresgélő ujja

zsebkoszt talált csak kabátja

mélyén, „de miért fizetne?” és  „miért

nekem?” de persze így kérte csak,

mintha ő akarna adni. Egy százast

vettem elő, koncként kivetett

mosolya, lágy pocsolya-tekintete

nem kavart fel semmit a langyos

gőzből, ami az időből rám

tartozik – tartsa meg magának

jóslatát, kéretlenül mosolygott, nem

mondtam ki persze, de a százas után dolgavégezetten

állt tovább.

 

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.