Talán, ha lehetne végigmerülni
egy életen, és mint a víz alatt
(ahol a nyitott szem is csukva marad,
ahol a fény csak a szemem mögötti
sejtelem) mélyebbre lehetne szökni,
magamba húzni minden gondolat-
sodrást, a száraz szorongásokat,
hogy ott felejtenek: akkor a többi
zuhanás is mind megbocsájtható
lenne, nem bűn csak (kívül fúj) a bűn
előszele, mert felejtésre fújna,
hogy ne láthassak, ne élhessek újra –