A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 14

Szabadíts testem köré, hogy sehol
ne húzzon le súly, fullasztó az ég
(szárnyrángatásból, testetlen elég
a kimért idő), ha nekem hozol

kijárást az égre, feláldozol
(és torkomban is, amit mondanék,
föl-le jár, pörög, mint a rossz kerék),
és az áldozatban megváltozol -

ha neked, szabadíthatatlan arc,
akarhatatlan, amit nem akarsz,
hát nekem kell helyetted is akarnom -

(szárnyára ég rá, akit betakarsz,
kezed az ég fölött árnyék az arcon),
hát nekem kell helyetted is akarnom.

A bejegyzés kategóriája: MERÜLŐ SZONETTEK
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.