A KÖNYVELŐ

Körbeszámolni, lista nélkül, nagy kapkodásban,
mint gyerek a játékát, ágy, hinta, ház,
sárgásfehér nézése volt, mint mikor egy
szín emlékezik, veszti árnyát, tükörarc,
balfele, mint a jobb, lepergett benne
tojásóra-év, nyomot sem hagyott,
egy barna naftalinfej, vállra ülő
nagy árnyék, koponyája behorpadt, szaggatott,
kitartó lélegzése, mint az ágynyikorgás,
zaklatott, tovább bírják a tárgyak,
nyomják lelkét, mint kő a kútban,
a vízszint emelkedik, úgy nő
a múlt, ahogy felejti élni,
számolni lista nélkül, most már
elbutultan, újabb fej nem, nem jöhet,
csuromvizes test hiába ázik,
ő körbeszámolta mindenét,
senki nem hiányzik.