ÁLLÓVÍZ

Mint gyónás közben szűnő hangerő,
mely szűntében belül emelkedik,
úgy apad a tenger, dagad belül
tarajtalan, a lélek mit sem ér,
ha meg nem merül a lelketlenekben,
haltetem és állóvizek szaga,
apályos, torkolattalan halál
ha meg nem kísérti, úgy el se veszne,
meg se maradna, mint a bűn a tömjén
szellőzetlenül feloldó, zsolozsmás
illatában is kirojtosodik
csak, – ne hallja senki, gyónom, ne hallja,
vétkeimnek hangja meddő – kivárom,
amíg a fülkagylón belül dobog
a folyni vágyó tenger vagy a vér.