ELSŐ AGNOSZTIKUS TÖREDÉK

Iszonyú volna egyszer rád riadnom –
megtalálni mindent a rianásban,
lent, jég alatt, hogy az imát az ér
vékony jégszálakkal hálózza be,
hogy elvérezzek, ha beteljesül.
Csak hínáros tekintetben a vágy,
ami teljesülve sem boldogabb
hozhat nekem a kért nevek helyére
kölcsön nevet, kölcsönös áldozat
helyett, ne lehessen nyugvás, ne nap,
ne forogni arra éj, ne remélj, ne
akard, hogy a hályog benned szakadjon:
iszonyú lenne magamra riadnom.