AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA

Égni sem éghetsz, Uram, mert az égés
elemészthetetlen, te meg a felhőt
arcodban hordod – ne próbáld öntözni
világomat, mert az nem a tiéd.
Ázni sem ázhatsz, Uram, mert kihunyt
szemed még emlékeztetne a lángra,
pedig a kiégett tekintetekből
előbb repül el a lélek, te is
tudod, és nem főnix az, csak egy-egy szárny
madártalan, mert Uram, forditott
világban te sem lehetsz már Noé –
én előbb békülnék ki teveled,
aztán égre rajzolnám jelemet,
hogy te, aki küldözgeted az ágért,
újra és újra kiküldöd kezedből,
fogadhasd csőrtelen hírnöködet.